Bogisich Mihály - a magyar cecilianizmus apostola

Részletek Horváth Ágnesnek 2019. 08. 11-én az Új Emberben megjelent írásából
A magyar cecilianizmus Bogisich Mihálynak, a XIX. századi zenei élet egyik jelentős alakjának köszönheti létrejöttét. A zenetörténész, zeneszerző, római katolikus pap 1897-ben megalapította az Országos Magyar Cecília Egyesületet (OMCE), mely máig töretlenül szolgálja a musica sacra szent ügyét. Bogisich volt az egyházzenei szervezet első elnöke, az alapítástól egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig.
Sokoldalú személyisége sokrétű életműben öltött testet: az egyházi szolgálat mellett zeneszerzői és magánénekesi munkássága is jelentős volt. Két szimfóniájának kéziratát az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Második szimfóniája a Filharmóniai Társaság hangversenyén is elhangzott, 1901-ben.
Nemcsak kutatta, hanem tanította is az egyházzenét: a Budapesti Tudományegyetemen 1881-től az általános és az egyházi zenetörténet magántanáraként oktatott. Jelentős zenei intézményeink, a Budai Ének- és Zeneakadémia (1871–1878) és a Nemzeti Zenede titkára (1876–1882) volt.
Úttörő jelentőségű volt az a munka, amit az egyházi népének területén kifejtett. 1888-ban jelent meg az Őseink buzgósága című népénekgyűjteménye, melyben elfeledett, értékes régi népénekeket is közöl kutatásai alapján, középkori és újkori énekeskönyvek kottaírását megfejtve. Akadémiai székfoglalóját is ebből a témából tartotta 1881-ben, Magyar egyházi népénekek a XVIII-ik századból címmel. Egyik fő műve az 1879-ben megjelent, A keresztény egyház ősi zenéje című könyv, mellyel elnyerte a Haynald-alapítvány ösztöndíját. Az ő felfedezőmunkájának köszönhetjük többek között az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, a Nyújtsd ki mennyből, vagy az Üdvözlégy, üdvösséges Ostya kezdetű, ismert és kedvelt népénekeinket.
Bogisich sok szállal kötődött Liszt Ferenc magyarországi egyházzenei tevékenységéhez. Titkára volt az 1866-ban alakult Budai Egyházi Zeneegyesület nevű kórusnak, mellyel Liszt igyekezett megvalósítani az egyházi zenével kapcsolatos ideálját. A kórus többször énekelt a budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom).
Bogisich Mihályt 1882-ben budavári plébánossá nevezték ki, ezt a tisztséget 1898-ig töltötte be. A Mátyás-templomban újjászervezte az ének- és zenekart, melynek műsorán a cecilianizmus által javasolt szerzőket szerepeltette (G. P. da Palestrina, O. de Lassus és T. L. de Victoria). 1898-ban az esztergomi főkáptalan kanonokja lett.
Bogisich tudatosan készült a magyar egyházzenei reformban betöltött vezető szerepére. Már 1868-ban részt vett Bambergben a németországi Cecília egylet alakuló közgyűlésén, majd több nagygyűlésen. Így vallott regensburgi élményeiről: „E minta-előadások új világot nyitottak meg előttem; az édes hazánkban parlagon heverő egyházi zenének jövőjét villámsugárral bevilágítva láttam szemeim előtt feltűnni. Csendben, kellő eszközökkel felszerelve léptem azon új ösvényre, mely hazánkban addig elhagyott és járatlan volt.”
A teljes cikk ide kattintva érhető el.